GLOBAL AND LOCAL CRISIS SINCE 2008

Gondoljuk újra a válságkezelést!

KAPCSOLJUNK A HATODIK SEBESSÉGBE?

A Célratörõ hírlevél olvasóinak feltettük a kérdést: "Milyen lépéseket tegyünk szakmai és személyes életünkben, illetve hogyan kezeljük (egyéni, családi, munkahelyi szinten) a gazdaság, a munkapiac, sõt az egész társadalom válságát?"

A válaszokból az alábbi mozaikkép állt össze. Ha gondolatainkat kiegészítenéd vagy véleményed van, írj a szerkesztõnek a cikk végén található mail címre!

1. Prioritások megváltoztatása

Igyekezzünk fokozatosan az értékelvûséget helyezni a pénzelvûség helyébe.
A becsületes igyekezet és a tisztességes munka legyen életünk sarokpontja.
A világos üzleti szerzõdések és munkaszerzõdések, továbbá a korrekt számla- és munkabér-kifizetések többet érnek, mint a korrupcióval szerzett vagyonok, illetve köznapi alkalmi ügyletekben szerzett zsebpénzek.
Lehetõleg csak valós bevételünket költsük. Csak a saját jövedelmünkkel és vagyonunkkal gazdálkodjunk; ne adósítsuk el családunkat, gyermekeinket vagy unokáinkat!
Ha pénzt költünk, vásárlásainkkal támogassuk a magyar vidéket és a hazai gyártókat, munkavállalókat! Minden termék vagy szolgáltatás megvásárlása egy jelentõs gazdasági szavazat, tehát annak elõállítója profitál belõle. Pár forintos árkülönbség miatt (pl. tej- és tejtermékek, háztartási papírtermékek) ne veszélyeztessük rokonaink, barátaink, "földijeink" illetve honfitársaink munkahelyét.
A luxusfogyasztás, az autó vagy más tartós használati (háztartási, mûszaki) cikk indokolatlan cseréje ne legyen okozója az eladósodásnak, vagy azután egy nyomorba döntõ uzsorakölcsön felvételének!
A lehetõség szerinti családalapítás és a mindennapi gyermeknevelés a valóságban nem alternatívája a "nagylábon élésnek". A nagy(obb) családban szerény körülmények között könnyebb fennmaradni a felszínen és érvényesülni a nagyvilágban.

2. Passzivitás helyett (pro)aktivitás

Ne tekintsük a közéletet mások ügyének. A demokrácia lényege, hogy mindenki beleszólhat a politikába, a helyi és országos közéletbe.
Vegyünk részt a civil szervezetek munkájában. Anyagi és erkölcsi támogatással, bizonyos esetekben önkéntes munkával segítsük a közösséget.
Tájékozódjunk a minket körülvevõ többféle média segítségével, beleértve a világhálót is. Ne uralja a családi együttlétet a két nagy bulvártévé színvonaltalansága. Szervezzünk több családi és baráti összejövetelt, ne rejtsük véka alá a világról alkotott képünket.
Igyekezzünk a "többféle" igazság közül a legvalószínûbbet követni. Bizalmat az egyenes beszédû, világos programot hirdetõ, szavahihetõ embereknek adjunk. Minden hibás lépés esetén, szóban és írásban is, kérjük számon képviselõnkön a közösség érdekeit.
A mindennapi munkában legyünk igyekvõek, teljesítsünk erõnkhöz mérten. Tekintsük ügyfélnek a fõnökünket és a beosztottainkat is, hogy elégedettek legyenek szolgál(t)at(ás)ainkkal, vagyis szívesen dolgozzanak velünk. A rutinná vált munkahelyi feladatok mellett igyekezzünk folyamatosan bõvíteni szakmai tudásunkat, beleértve ebbe a munkajogi és érdekvédelmi ismereteket is! Ha a szakmánk iránti kereslet "leszálló ágban" van, tanuljunk bele egy keresettebb, de szintén testhez álló szakmába!

Szabadidõnkben a pihenés is lehet aktívabb: sétáljunk többet és kiránduljunk (költségkímélõen), mûvelõdjünk, sportoljunk. Külföldi utazás helyett utazzunk belföldön, fedezzük fel a falusi turizmust. Szükség esetén váltsunk egy kisebb eszközigényû sporttevékenységre, illetve ûzzünk olcsóbb hobbit. A szakmai és magánéleti kihívások érdekében tartsuk karban szellemi és testi kondíciónkat.

3. Takarékosság, kicsit átgondoltabb fogyasztás

Bánjunk finomabban a pénzzel. Gondoljuk meg kétszer, mielõtt feleslegesen vennénk valamibõl még egyet, akkor is, ha olcsónak vagy elérhetõnek tûnik. Ha van megtakarításunk, ne kockáztassuk egy összegben, csak több részre osztva fektessük be, nehogy egyszerre vesszen el az egész.
Takarékoskodjunk az ennivalóval, a fõzési nyersanyagokkal. Ha van talpalatnyi földünk vagy virágtartó ládánk, amit lehet (fûszert, zöldséget), termeljünk meg. Ha otthon fõzünk, és azt visszük be munkahelyi ebédnek, rengetegeket spórolhatunk meg.
A bevásárlásnál figyeljünk arra, -- fõleg pékárunál, tej(termék)nél, tojásnál, húsoknál (felvágottaknál is), zöldségnél és gyümölcsnél --, hogy megbízható magyar minõség legyen. Friss hazai áruért járjunk hetente a helyi piacra -- a multi áruházláncok ritkább látogatása mellett.
Energiafaló technológiák helyett a zöldenergiát részesítsük elõnyben. Számítsuk ki, hány hónap vagy év alatt térül meg az energiatakarékos izzólámpa, az alapos falszigetelés, a vegyestüzelésû kazán, a napkollektoros vízmelegítés és fûtés, a napelemes áramtermelés (plusz egy mérõóra kell hozzá), a többféle típusú hõszivattyú (a légkondicionáló készülék helyett!).
A régi elektromos gépek korszerûbbre (egyben kisebb fogyasztásúra) cserélésén túl kerüljük a részfeladatokra kifejlesztett "divatos" háztartási készülékeket. Feleslegesen semmit ne hagyjunk bekapcsolva vagy készenléti üzemmódban. A gázzal is spórolunk, ha korszerû és biztonságos készülékeket használunk. (A téli szobahõmérséklet kellõ moderálásával szintén megtakarítást érhetünk el.)
Takarékoskodjunk a vízzel, mert ez életünk egyik alapszükséglete. Kádban fürdés helyett elég a gyors zuhanyozás, a tudatos mosógéphasználat, az észszerû mosogatás. (A kertes háznál összegyûjtött esõvíz nemcsak locsoláshoz használható.) Mérsékeljük a csatornába juttatott veszélyes vegyi anyagok mennyiségét, inkább vigyük el azokat az ún. hulladékudvarokba. Csökkentsük a kukába kidobandó szemetet: a konyhai hulladékok jelentõs része lehetõség szerint komposztálható. A nem szennyezõdött csomagolóanyagok ismételt felhasználása mellett a szelektív hulladékgyûjtéssel csökkenthetjük környezetünk terhelését. A mûanyag-, üveg-, fém-, és papírhulladék mellett a használt akkumulátorok és elemek, valamint a gyógyszerek is külön gyûjtendõk!

4. Lassítás az életritmuson

Vegyünk vissza a pörgésbõl, a túlzott kockázatvállalásból, az aggódásból és az idegeskedésbõl. Kapcsoljunk alacsonyabb sebességfokozatba a mindennapokban. Vegyük észre környezetünkben a pénzben nem mérhetõ dolgokat. Figyeljünk jobban oda a környezetünk és a természet védelmére, beleértve saját testi-lelki egészségünket is!
Adjunk több idõt életünk apró örömeinek, hallgassunk többet (zenét is), idõnként olvassunk szépirodalmat, beszélgessünk a megnézett filmekrõl. Fokozatosan csökkentsük a mindennapi zajterhelést. Próbáljuk meg ritmusunkat a természeteshez igazítani. Nem biztos, hogy csak bekapcsolt tévé és számítógép mellett jó élni, és éjszakába nyúlóan zajongani vagy villanyt égetni. Legyünk figyelmesebbek egymáshoz.

5. Egyszerûbb öltözködés és elegancia a "rongyrázás" helyett

Legyünk tiszták és ápoltak. Munkafronton öltözködjünk az elvárásoknak megfelelõen, viszont szabadidõben illetve otthon se legyünk túl lazák, szakadtak vagy elhanyagoltak. Ne látsszon meg az öltözködésünkön pillanatnyi élethelyzetünk (pl. beteg, társtalan, elvált, munkavesztett, eladósodott). Igyekezzünk fenntartani megszokott eleganciánkat. Lehetõleg ne dekoráljuk magunkat kirívóan (tetkó, piercing), ne öltözzünk extravagánsan, hacsak nem egy jelmezbálba készülünk. Legyünk inkább kispolgárok, mint "celeb"-eket utánzó lecsúszott bulvárproletárok.

6. Türelem és nélkülözni tudás az önzés és telhetetlenség helyett

Nemcsak a válság miatt célszerû, ha az ember (és gyereke) megtanul egyes dolgokról önként lemondani. Ezzel megedzhetjük akaraterõnket, sõt a megpróbáltatásoknál is hasznát vehetjük. A kudarcokat, küzdelmeket, váratlan sorscsapásokat fogjuk föl "kihívás"-nak, egy megoldandó feladatnak, elvégre nem lehet folyton boldog és sikeres az ember. Nyugodt körülmények között gondoljuk újra dolgainkat: a változó világban szinte naponta szükség lehet "újratervezésre". A sikerünket, szellemi és anyagi javakban mérhetõ gazdagságunkat osszuk meg embertársainkkal: adjunk példát a közösségépítéshez. Önszántunkból mondjunk le a luxusfogyasztásról, extra programokról, külföldi utazásról, italokról, dohányzásról, nassolásról, stb.
Legyünk elégedettek azzal, amiért megdolgoztunk. Ne dõljünk be a reklámok agymosásának: ne tûzzünk magunk elé értelmetlen vagy irreális célokat, pl. olyan pozíció vagy státuszszimbólum megszerzését, amely anyagi lehetõségeinket meghaladja, és esetleg testi-lelki erõnlétünket vagy egészségünket veszélyezteti.
Káros szenvedélyeink számát csökkentsük minimálisra, ezzel növelhetjük önbecsülésünket. A tudatosan vállalt, szerényebb életvitel mellett is lehetünk boldogok, persze ezt családunk minden tagjával és barátainkkal is el kell fogadtatni.

Legyünk türelmesek, amikor változtatni akarunk magunkon vagy másokon. A megfontoltság és körültekintés minden veszélyes terepen szükséges, és a mostani válság erre jó gyakorlópályának ígérkezik.

Összeállította: Hajnal János ( szerk@celratoro.hu ) 2009. nyarán http://www.celratoro.hu/valsag.php
Célratörõ képzési és munkapiaci sajtószemlés ingyenes hírlevelünk itt megrendelhetõ: http://www.celratoro.hu/
2009 Copyright: továbbközlés csak a cikk forrásának megjelölésével!